A balett kecses mozdulataival és magával ragadó előadásmódjával mindig is mélyen összefonódott más művészeti ágakkal. A balett korai szakaszától kezdve szoros kapcsolatot ápol a zenével, az irodalommal és a vizuális művészetekkel, összetett és lenyűgöző módon befolyásolva ezeket a művészeti formákat.
A balett eredete
A balett eredete a 15. és 16. századi olasz reneszánsz udvarokig nyúlik vissza. Ez idő alatt kezdtek el az udvaroncok különféle táncformákat előadni, amelyekből végül a ma ismert strukturált, színházi balett alakult ki. A balett kezdetekor szorosan kötődött az arisztokráciához, és gyakran adták elő társasági összejöveteleken és rendezvényeken.
A korai balettet a kor zenéje hatotta át, hiszen a zeneszerzők kifejezetten táncelőadásokhoz készítettek darabokat. A balett és a zene szoros kapcsolata alapozta meg a két művészeti forma szimbiotikus kapcsolatát.
Ezenkívül a balett történetmesélési aspektusát erősen befolyásolták a reneszánsz idején népszerű irodalmi művek. A balettek gyakran mítoszokból, legendákból és klasszikus irodalomból merítettek ihletet, és ezeket a narratívákat beépítették előadásaikba. Ez az irodalommal való szoros kapcsolat a balettet gazdag történetmesélési elemekkel és visszatérő témákkal látta el, melyeket a művészet továbbra is feltár.
Baletttörténet és -elmélet
Ahogy a balett tovább fejlődött a barokk és a klasszikus korszakban, kapcsolata a zenével elmélyült. Olyan zeneszerzők, mint Pjotr Iljics Csajkovszkij és Ludwig Minkus ikonikus partitúrákat készítettek híres balettekhez, tovább integrálva a zenét a balettelőadások szövetébe.
Az irodalmi hatások is fennmaradtak, sok nagy hatású balett klasszikus irodalmi alkotásokon alapult. Csajkovszkijé